A játék remek átmenet lehet a vakáció szabadsága és az iskolai hétköznapok között. Egy jól megválasztott fejlesztőjáték közben ugyanis észrevétlenül kerülnek elő azok a képességek, amelyekre hamarosan a tanteremben is szükség lesz. Ráadásul fejleszteni sokféleképpen lehet: van, akinek a logikai feladványok jelentik a kihívást, más szívesebben alkot, épít, mesél vagy éppen egy izgalmas társasjátékban teszi próbára magát.
Az olyan játékos fejlesztőeszközök, mint a LOGICO, IGROTECO éppen azért lehetnek jó társak az iskolára hangolódásban, mert a gyerek számára nem egy újabb kitöltendő feladatlapot jelentenek. A különböző feladatok megoldásához gondolkodni, megfigyelni, összehasonlítani és következtetni kell, miközben a megoldás rögtön ellenőrizhető.
A korosztálynak megfelelő feladatokkal gyakorolható többek között a számolás, a logikus gondolkodás, a szövegértés, a figyelem és a vizuális észlelés. Napi néhány játékos feladat már elég lehet ahhoz, hogy a nyári szünet végén újra természetessé váljon egy kis elmélyülés.
Hasonlóan jó választások lehetnek a különféle logikai és készségfejlesztő játékok is. Egy útvonal megtervezése, egy mintázat felismerése vagy egy probléma megoldása játék közben egészen más élmény, mint amikor ugyanezekkel a képességekkel egy munkafüzetben találkozik a gyerek.
A nagyobbaknál pedig már az analitikus gondolkodást vagy akár a kódolási készségeket megmozgató játékok is előkerülhetnek. Ezeknél gyakran nem egyetlen jó lépést kell megtalálni: tervezni, próbálkozni, hibázni, majd új megoldást keresni kell. Ez a fajta gondolkodás az iskolában is sokszor jól jön, még akkor is, ha éppen nem programozásóra következik.
Amikor fejlesztőjátékokról beszélünk, könnyű elsőként a logikai és matematikai feladatokra gondolni. Pedig az iskolai boldoguláshoz ennél jóval többféle képességre van szükség.
Egy jó memóriajáték például nemcsak arra kíváncsi, hogy ki tud több párt összegyűjteni. Közben dolgozik a figyelem, a vizuális memória és a koncentráció is. A szabályokat, képeket vagy információkat megjegyző játékok pedig különösen jó átmenetet jelenthetnek a nyári kötetlenségből a koncentráltabb hétköznapok felé.
A számokkal játszó fejlesztők eközben közelebb hozhatják a matematikát. A mennyiségek összehasonlítása, a számok felismerése, az egyszerű műveletek vagy a sorozatok felfedezése mind gyakorolható úgy, hogy közben nem egy matekfüzet fölött ülünk. A kisebbeknél pedig már a színek, formák és számok játékos felismerése is remek alapot adhat a későbbi tanuláshoz.
Az iskolában nemcsak az számít, hogy egy gyerek tudja-e a választ, hanem az is, hogy el tudja-e mondani, mire gondol. Ezért az iskolára hangolódás része lehet a beszéd és a kommunikáció játékos fejlesztése is.
Egy történetmesélős játék, képekből összeállított mese, szójáték vagy olyan társas, amelyben kérdezni és válaszolni kell, rengeteg lehetőséget teremt a beszélgetésre. Közben bővülhet a szókincs, fejlődhet a mondatalkotás és az önkifejezés, a gyerek pedig azt is gyakorolja, hogyan figyeljen arra, amit mások mondanak.
Akár egy idegen nyelv első szavai is megjelenhetnek játék közben. A képekhez kapcsolódó szavak, egyszerű párosítások és játékos feladatok sokkal barátságosabbá tehetik az első találkozást egy új nyelvvel.
Az iskolakezdésre készülve nem csak a számokat és betűket érdemes elővenni. A rajzolás, színezés, gyurmázás, vágás, ragasztás és más kreatív elfoglaltságok közben a finommotorika és a szem-kéz koordináció is dolgozik – ezek pedig az íráshoz is fontos alapok.
A kisebbeknél különösen jó ráhangolódás lehet egy olyan délután, amikor nem „gyakorolni” ülünk le, hanem alkotni. Készülhet saját órarend, névtábla az íróasztalra, könyvjelző vagy akár egy vidám tolltartódísz. Így az iskola témája már megjelenik, mégsem kötelességként.
A kézzel végzett játék azonban nem feltétlenül jelent papírt és ceruzát. Az építő-, kirakó- és térbeli játékok során egyszerre dolgozhat a szem és a kéz, miközben a gyerek megtapasztalja, hogyan illeszkednek egymáshoz a formák, hogyan épül fel egy alakzat, vagy éppen hogyan lehet fejben elforgatni egy elemet. Ezek a játékok a térlátást és a problémamegoldást is megmozgathatják.
És van egy kellemes mellékhatásuk is: miközben készül valami, a gyerek megtapasztalja az alkotás örömét és azt is, hogy néha több próbálkozás vezet el a végeredményhez.
A kíváncsiság talán az egyik legjobb „taneszköz”, amit magunkkal vihetünk szeptemberben. A környezetismerettel, földrajzzal, állatokkal, növényekkel vagy az emberi testtel foglalkozó játékok éppen erre építenek.
Egy térképes játék közben országok és kontinensek kerülhetnek szóba, egy állatos játékból pedig könnyen beszélgetés kerekedhet arról, hol élnek az egyes fajok vagy mivel táplálkoznak. Ilyenkor az általános műveltség és a környezetünkről szerzett tudás nem megtanulandó leckeként jelenik meg, hanem valami olyasmiként, amire jó rácsodálkozni.
És sokszor éppen egy játék során feltett „Miért?” vagy „Ez tényleg így van?” kérdésből indul el a legjobb közös felfedezés.
Nem minden fejlesztőjátékhoz kell asztalhoz ülni. A szenzoros játékok különböző felületekkel, formákkal és tapintási élményekkel kínálnak felfedeznivalót, míg más játékok mozgásra, egyensúlyozásra vagy koordinációra ösztönöznek.
A kisebb gyerekeknél különösen természetes, hogy a világot nemcsak nézik, hanem megfogják, megtapintják és mozgás közben fedezik fel. Egy változatos felületű szenzoros játék vagy szőnyeg egészen más élményt ad, mint egy asztali feladat, mégis ugyanúgy lehet helye a játékos fejlődésben.
Ez azért is fontos, mert az iskolára készülésnek sem kell egész nap széken ülve történnie. Egy kis mozgás után sokszor a nyugodtabb, koncentrációt igénylő játék is könnyebben megy.
Elsőre talán kevésbé egyértelmű, de egy családi társasjáték-parti során meglepően sok, az iskolában is fontos készséget használunk.
Figyelni kell a szabályokra és a többi játékosra, meg kell jegyezni információkat, döntéseket kell hozni, néha gyorsan kell reagálni, máskor pedig türelmesen kivárni a saját körünket. A stratégiai és logikai társasok gondolkodtatnak, a memóriajátékok megdolgoztatják az emlékezetet, a szójátékok pedig a szókincset és a kommunikációt is játékba hozzák.
A közös játék ráadásul a szociális készségek fejlődésének is teret ad. Megtanulunk egymásra figyelni, együttműködni, betartani a közösen elfogadott szabályokat és kezelni azokat a helyzeteket is, amikor nem úgy alakul a játék, ahogyan szerettük volna.
Ráadásul a társasozásnak van még egy fontos tanulsága: nem sikerülhet mindig minden elsőre. Néha új stratégiát kell választani, néha hibázunk, és bizony olyan is előfordul, hogy veszítünk. Ennek elfogadása és az újrapróbálkozás képessége az iskolapadban is jól jön majd.
Az iskolára hangolódás célja nem az, hogy a vakáció utolsó heteiből mini tanórákat készítsünk. Sokkal inkább az, hogy fokozatosan visszacsempésszük a hétköznapokba a figyelmet, a kíváncsiságot és a gondolkodást.
Egyik nap előkerülhet néhány logikai feladatlap, máskor építhetünk vagy alkothatunk, egy következő alkalommal felfedezhetjük a világot egy térképes vagy ismeretterjesztő játékkal, este pedig jöhet egy rövid társasjáték. A lényeg nem az, hogy minden készséget külön-külön „kipipáljunk”, hanem hogy megtaláljuk azt a játékformát, amelyben a gyerek örömmel vesz részt.
Hiszen van, aki a számok világában merül el szívesen, más történeteket talál ki, épít, alkot, kísérletezik vagy éppen mindenkit legyőzne egy memóriajátékban. A fejlesztésnek nincs egyetlen jó útja és éppen ez benne a jó.
Ha mindez közös élmény marad, a gyerek számára nem a „nyár végének” érzését hozza el, hanem inkább egy új időszak kezdetét.
Az új tanév úgyis tartogat majd elég feladatot. Az odáig vezető út viszont még nyugodtan lehet tele játékkal, alkotással, mozgással és közös felfedezéssel.
10 nyárzáró program gyerekekkel, élmények az utolsó vakációs hetekre. »
Hőségben együtt! 10 játékötlet, amihez nem kell képernyő vagy konnektor »
Aszfaltkréta, a nyár egyik legegyszerűbb, mégis legkreatívabb játéka »