„Új év, új én…” – szoktuk mondogatni. Az új év első néhány hetében épp olyan motiváltak vagyunk, mint a koronavírus-járvány miatti első karanténidőszak idején: eldöntjük, hogy leadunk pár kilót, megtanulunk spanyolul, elkezdünk egészségesebben élni. De vajon honnan jön ez a belső késztetés, hogy az új évet egy magunknak tett ígérettel kezdjük?
Mint ahogy ez a hagyományokról általánosan elmondható, az újévi fogadalmaknak is régre visszanyúló és érdekes történetük van. Egyes feljegyzések szerint az új évet már 4 000 évvel ezelőtt is ünnepelték, még pedig az ókori Babilonban. A Babiloni Birodalom lakói nem vezettek naptárt, de történészek szerint mégis érezték az új év kezdetét. A babiloniak felfogásában az új év március végén, a tavasz kezdetével köszöntött be. A januári évkezdéshez azonban nagyot kell ugranunk az időbe, pontosabban a Római Birodalomba, Iulius Caesar uralkodásának periódusára. Az újévi fogadalmak is a római császár uralkodásának idejére vezethetőek vissza: az ókori rómaiak legtöbbször olyan ígéreteket tettek maguknak az új évre, hogy kedvesek lesznek egymással, és visszaadják a kölcsönvett tárgyaikat eredeti tulajdonosaiknak. Úgy érezték, hogy fogadalmaik által jobb emberek és a társadalom szervesebb tagjai lehetnek.
Ha idén is célkitűzéssel indítanánk az új évet, haladjunk kis lépésekben. Mivel az újévi fogadalmak jelentős része az első hónap végére már feledésbe merül, javasolt kisebb ígéreteket tenni magunknak. Szoktassuk hozzá magunkat lassan egy új életszemlélethez és életmódhoz. Kis lépésekkel és sok akaraterővel sikerülni fog elérni a célunkat.
Boldog új évet kívánunk!
Itt a tavasz, irány a kert! Szuper kültéri játékötletek »