Okostelefon gyerekkorban: nem véletlen, hogy a mobilguruk gyerekei nem kütyüzhetnek

Sokkoló számok

Kutatások szerint azonban nem csak a szülő-gyermek viszonynak tesz rosszat a kontrollálatlan kütyüzés. Egy felmérésből kiderült, hogy a napi öt óránál többet mobilozó gyerekeknek több önpusztító gondolatuk van, amit esetenként cselekvés is követ, mint az egy órát játszóknak. A depresszió alattomos kialakulásáért természetesen nem okolható csak és kizárólag a technika, és azon is el lehet gondolkozni, hogy az okostelefon idézi -e elő a magányt, vagy a magányos emberek fordulnak -e inkább magukba, és telefonjukba. Az viszont bizonyított, hogy a túlzásba vitt mobilozástól előbb utóbb magányossá, elszigeteltté válhat az a gyerek is, aki korábban a társaság szíve-lelke volt. A sok kütyüzés az alvásra is kihat, az alvászavar pedig különböző mentális zavarok és sok krónikus betegség melegágya. Az elhízásban bizonyítottan nagy szerepe van annak, ha az aktív játék helyett a lurkók a képernyőre tapadva töltik a napjaikat. Az okos készülékek használata közben észre se veszik, hogy mennyit nassolnak, és hosszú órák telnek el úgy, hogy nem mozdulnak el se jobbra, se balra.

Mit néz a gyerek?

Bár a legtöbb szülő az erőszakos és pornográf tartalmakat igyekszik a lehető legtávolabb tartani gyermekétől, rejtett, de annál komolyabb veszélyt jelentenek a közösségi oldalak kifogástalan külsejű, tökéletes életű modelljei, testépítői. A makulátlan szereplők nap mint nap hibátlan mindennapjaikról készült profi fotókkal árasztják el követőiket, akik ezáltal egyre értéktelenebbnek érzik magukat, és kevésbé becsülik meg azt, ami megadatott nekik. Egyre növekszik bennük a belső feszültség, ami elsősorban önmaguk, és családjuk ellen irányul. Azáltal, hogy sosem juthatnak el a valósnak képzelt, de igazából beállított, hamis eszményi szintre, torzul az énképük, és egy bizonyos szintű belső megüresedés állapotába kerülhetnek. Itt nem számít más, csak a külvilág felé sugárzott mosolyok és gesztusok. Fontos lenne tehát, hogy ne csak a mobilozással töltött időt, hanem a tartalmakat is szűrjük, amennyire csak lehet, és minél később adjunk okos készüléket a kicsik kezébe. Játsszunk, olvassunk meséket, és töltsünk több időt a szabadban, mozgással, ahelyett, hogy a kijelzőre tapadva töltenénk a napsütéses délutánokat!

Rontja az iskolai teljesítményt és agresszívvá tehet

A figyelem lekötésében a telefonos játékok élen járnak – hogyan is versenyezhetne velük egy pedagógus? Az unalmasnak ítélt óra helyett a kütyüfüggő gyerek titokban a pad alatt is újabb és újabb rekordokat dönt meg, ezáltal egyre inkább lemarad a tananyaggal, és mire észbekap, behozhatatlan a lemaradás – tehát visszatér a játékhoz, amiben sikerélménye van, az iskolai számonkérésekkel szemben. A lövöldözős, harcolós, verekedős játékok ráadásul semmiféle pluszt nem adnak a gyerek agyának, sokkal inkább torzítják azt, és előfordulhat, hogy a való életben is a játékban látott módon próbál meg érvényesülni: erőszakkal.

A képernyőfüggőség kialakulásában a szülőnek nemcsak befolyásoló, de példamutató szerepe is van. A gyerekek nagyrészét zavarja, ha valaki a mobilját bűvöli, miközben neki van mondanivalója, azonban, ha otthon folyamatosan azzal szembesül, hogy az anya vagy az apa épp csak felpillant a telefonjából, miközben az élményeit meséli, előbb utóbb ezt fogja normális magatartásnak gondolni. Járjunk elöl jó példával, és bizonyítsuk be a gyereknek, hogy okostelefon nélkül is lehet élni, szórakozni, jól érezni magunkat!